Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Így szeretlek...

2012.02.01

Te nem tudod milyen az

mikor a fájdalom

a csontodig hatol

A hiány könnycseppben tör elő

és reszketsz a sírástól


Nem tudod milyen

testeden kívüli vérző

szívedet látni

A pokol kínzó tüzében

magányosan állni

némán a neved kiáltani...


Te nem tudod milyen

az, levegőt sem kapni

a másik ember nélkül

élve elhamvadni

Vágyni szüntelen és

várni, megfeszítve várni

a végtelen éjben

sötét árnyként járni...


Talán nem szabadna

soha így szeretni

Ennyire függeni,

ennyire benne lenni

De én így szeretlek

ilyen mélyen, ilyen fájón

nem tudok mit tenni...

 

2012. 01. 31.