Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karl May: Az Ezüst-tó kincse

2009.02.07

HATODIK FEJEZET
VÁGTATÁS AZ ÉJSZAKÁBAN

Púpos Bill, Nyakigláb és a lord a lovakhoz rohant. A lord sohasem találta volna meg a fákhoz kötött lovakat, hiszen fényes nappal sem tudott volna eligazodni a megtévesztően egyforma völgyek és dombhátak között. De társait a vadászok biztos ösztöne vezette. Éppen nyeregbe szálltak, amikor az öt indián utolérte őket a banditáktól visszaszerzett lovaikkal.

 

- A trampek vakok és süketek - mondta Fényesnap. - Holnap bosszút állunk rajtuk.

- Hogyan? - kérdezte Bill. - Nagyon sokan vannak.

- Tudom. Most oszág faluba nyargalok, amilyen gyorsan csak lehet. Sok harcossal jövök vissza.

- Helyes - bólintott Bill. - Butler farmja útba esik, nem? Legjobb lesz, ha ott találkozunk. Könnyen lehet, hogy mire visszaérkezel, a trampek is a Butler-farmnál lesznek.

- Fehér testvérem bölcsen beszél - mondta az indián. - Egy darabig együtt megyünk. És aztán továbbsietek. Uff!

Az indiánok előrenyargaltak. A három fehér ember igyekezett nyomukban maradni, ami egyre nehezebbé vált.

Micsoda vágtatás volt ez a vaksötét éjszakában! Hányszor mentek volna neki a fáknak, s buktak volna le a nyeregből, ha nem Fényesnap vezeti őket!

 

- Ez az indián úgy száguld, mintha sima országúton vágtatna - mondta Púpos Bill. - A Butler-farm jó messze van innen, de hat óra múlva ott leszünk, lefogadom.

- Micsoda? Fogadni akar? - kiáltott fel a lord. - Remek! Én azt mondom, hat óra kevés. Mennyibe fogadjunk? Tíz dollárba? Húszba? Lehet ötven is.

- Hagyjuk ezt most, milord. Nem akarok fogadni, csak éppen kicsúszott a számon. Máris elég pénzzel tartozik nekünk.

- Mindössze száz dollárral. Ötvennel az öt lepuffantott banditáért, és ötvennel a kiszabadított oszág foglyokért. Hozzájön még ötven, ha visszaverjük a támadást a Butler-farmon. Mert az is pompás kaland lesz, nem?

- Túlságosan pompás, attól tartok - vakarta fejét Púpos Bill. - De mit fizet, ha összehozom a préri valamelyik híres hősével?

 

- Kivel?

- Például Winnetouval vagy Old Shatterhanddel vagy Old Firehanddel.

- Ezek kiváló emberek?

- Egyik nagyszerűbb, mint a másik. Fogadjunk, hogy találkozunk valamelyikkel.

 

- Áll a fogadás! Tíz dollár? Húsz? Ötven? Legyen ötven, jó?

- Nem bánom. Tulajdonképpen nem is illik fogadnom, mert ami Old Firehandet illeti, majdnem biztos, hogy találkozunk vele.

- Honnan tudja?

- Az a vörös hajú, a csavargók vezére beszélt róla. Azt mondta, Old Firehand is a Butler-farm felé tart.

Időnként lassítottak, hogy a lovak kifújhassák magukat. Egy ilyen pihentető poroszkálás közben Fényesnap megállította lovát, és gyanakodva szimatolta a levegőt.

- Füstszag - mondta Púpos Billnek. - A következő domb mögött tűz ég..., jó lesz vigyázni!

Mindketten leugrottak a nyeregből, és gyalog vágtak neki a lejtőnek. De még mielőtt a dombhátra értek, láthatatlan kezek torkon ragadták őket.

- Erősen fogod? - súgta egy hang.

 

- Meghiszem azt - felelte egy másik. - Csak meg ne fulladjon.

- Vonszoljuk őket a tűzhöz - súgta az első. - Ott majd megnézzük, miféle jómadarakkal van dolgunk.

 

- Az enyém furcsa madár. Megtapogattam a hátát a sötétben, és úgy éreztem, púpja van.

A tűz fényében kiderült minden. A két támadó nem volt más, mint Old Firehand és Droll néni.

- Mi ütött beléd, hogy így nekem estél? - méltatlankodott Púpos Bill, aki Droll néninek régi ismerőse volt.

- Teringettét, hát te vagy az? No, ezt kitalálhattam volna! - bosszankodott Droll néni. - Ne haragudj, komám, azt hittük, a csavargók közé tartoztok.

Púpos Bill belátta, hogy nincs oka haragudni. Fényesnap már nehezebben értette meg a dolgot. De amikor megtudta, hogy Old Firehanddel áll szemben, arca mosolygósra változott. Mély tisztelettel üdvözölte a nagy sápadtarcú vadászt, kinek híre az oszágokhoz is eljutott.

- Csakhogy mi négyen vagyunk - jelentette ki Púpos Bill. Itt van elválaszthatatlan cimborám, Nyakigláb is, és vele egy angol lord. A völgyhorpadásban várnak ránk, mi csak előresiettünk. A lord boldog lesz, hogy megismerkedhetik Old Firehanddel.

 

- Csakugyan lord? - tamáskodott Droll néni.

- Mégpedig a javából - felelte Púpos Bill. - Nem is angol, hanem skót.

- Hát csak hozd ide őket, egy-kettő! - mondta Droll néni.

 

Így történt, hogy Castlepool ura elvesztette ezt a fogadását is. Old Firehand barátságosan kezet nyújtott neki.

- Üdvözlöm, milord, a magam és társaim nevében - mondta, és széles mozdulattal a tűz körül üldögélő tutajosokra mutatott. Hogy tetszik önnek a Hullámzó Préri? Van olyan érdekes, mint India vagy Törökország?

 

- Honnan tudja, hogy török földön is jártam? - kérdezte a lord.

- A daganatról, uram, az orra tövében. Aleppói daganatnak hívják, és Törökországban lehet megkapni. Inkább kellemetlen, mint veszélyes, nem igaz?

- Ördöge van, hogy ezt is tudja! - felelte a lord mosolyogva. - De mondja csak, ön csavargók ellen visel háborút?

- Nem olyan nevetséges, mint gondolja - felelte Old Firehand. - Nézze csak, mit találtunk az egyik tramp zsebében, akit ártalmatlanná tettünk.

Újságból kivágott cikket vett elő, és átnyújtotta a lordnak, aki hangosan felolvasta:

- "Az Egyesült Államok földmérő hivatala olyan hibát követett el, mely hihetetlennek hangzik. Hanyagságból vagy feledékenységből felméretlenül hagyott egy óriási területet Texas, Kansas, Colorado és Új-Mexikó között. Ez a Senki Földje, melyről semmiféle közigazgatási feljegyzés sem készült, felér egy kisebb országgal. Akkora négyszöget foglal el, melynek hossza 150, szélessége pedig 40 mérföld. Majdnem 4 millió acre földről van szó, melyet az említett államok kijelölésénél egyszerűen nem vettek tekintetbe. Itt nincs semmiféle hatóság - törvény, adó, bíróság ismeretlen fogalom. Pedig a Nyugat legszebb tája, erdőkben és ásványi kincsekben is gazdag, földművelésre és állattenyésztésre kiválóan alkalmas. Mindössze néhány ezer ember lakja, kiknek zöme nem farmer, és nem pásztor, hanem a szélrózsa minden irányából idecsődült kalandor. Ezek a csavargók, lótolvajok, semmiféle bűntől vissza nem riadó gonosztevők bandákba verődve veszélyeztetik a békét, tisztességes polgárok életét. Igazán legfőbb ideje, hogy a kormányzat erős kézzel rendet teremtsen, és véget vessen a rablóbandák garázdálkodásának."

- Igaz lenne ez? Lehetséges? - csodálkozott a lord.

- Sajnos, igaz - felelte Old Firehand. - De minket pillanatnyilag az érdekel, hogy az újságcikkben említett csavargók újabb gaztettekre készülődnek. Nagyon szeretném a terveiket meghiúsítani. Vezérüket már ismerem, és tudom, hogy nagyon sok van a rovásán. Első dolgunk ezekkel a derék favágókkal együtt Butlerék segítségére sietni. Remélem, ön is velünk tart, milord.

 

- Boldogan - felelte a skót.

Néhány perc múlva az egész csapat nyeregbe ült, és az éjszakai vágtatás folytatódott. Útközben Old Firehand megkérdezte az oszág törzsfőnököt:

 

- Vörös testvérem mikor látta utoljára Butlert?

- Amikor Osage-Nook felé lovagoltunk, benéztem a farmra, hogy elszívjak a gazdával egy kalumetet[3]. De Butler nem volt otthon. Testvérével és testvére leányával a Dodge-erődbe lovagolt, hogy a fehér leánynak ruhákat vásároljon.

 

- Micsoda? Butler és öccse nincs a farmon? Akkor annál nagyobb a veszély!

- Fényesnap siet, hogy segítséget hozzon - bólintott az indián. Nemsokára el is búcsúzott tőlük. Megígérte, hogy másnap déltájban kétszáz harcos élén a Butler-farmra érkezik. A kiszabadított négy oszágot nem vitte magával. Megparancsolta nekik, hogy mindenben kövessék a nagy sápadtarcú főnök parancsait.

 

- Uraim - fordult Old Firehand a kísérőihez -, lovaink már fáradtak, de nincs megállás, amíg el nem érjük a farmot. Minden perc számít.

 

- Csak el ne tévedjünk - dünnyögte a lord.

- Kizárt dolog - felelte Bill. - Old Firehand olyan biztosan vezet bennünket, akár az indián főnök. Azt mondják, macskaszeme van - a sötétben is lát.

 

- Pedig a ruhája után ítélve inkább a város aszfaltján van otthon.

- Látná csak a bivalybőr kabátjában, mindjárt másképpen beszélne róla! - mondta Bill.

 

Old Firehand még mindig a városi ruháját viselte, s majdnem olyan elegáns volt, mint a hajón. Csak később, a Butler-farmon öltözött át, ahová egy óra múlva meg is érkeztek.

- Vigyázat, uraim! - kiáltotta Old Firehand. - Ez a lankás ösvény egy folyóhoz vezet. Éppen a gázlóhoz jutunk, és könnyűszerrel átjutunk a túlsó partra. A víz a lovak szügyéig ér csak.

 

Átkeltek a csillogó vízen, és akkor kolomp hangja ütötte meg a fülüket.

- Itt vagyunk a Butler-farm kapuja előtt - mondta Old Firehand.

A lord kinyújtotta karját a sötétben, és keze egy kőfalba ütközött. Kutyák ugattak.

- Ki az? - kérdezte egy nyers hang.

- Butler úr még nem jött haza?

- Nem.

- Akkor jelentse a ladynek, hogy Old Firehand van itt a barátaival.

- Old Firehand? Isten hozta, Sir! Azonnal bejelentem. A lady még nem tért nyugovóra, és mindnyájan ébren vagyunk.

Nemsokára kulcsok csörömpölése hallatszott. A reteszeket félrehúzták, és a nehéz kapu csikorogva kitárult. Az óriási udvar a pislogó lámpások fényében végtelennek tűnt fel. Béresek siettek elő, és gondozásba vették a lovakat. A vendégeket egy magas, sötét házba vezették. Egy fiatal szolgáló Old Firehandhez lépett, és megkérte, menjen fel az emeletre, ahol a ház úrnője várja. Társait egy tágas földszinti terembe irányították, melynek mestergerendájáról nagy, nehéz petróleumlámpa csüngött alá. Közepén két hosszú asztal állt padokkal és székekkel. Az emberek letelepedtek, és örültek, hogy végre kinyújtóztathatják tagjaikat. Kisvártatva tálakat, korsókat és poharakat raktak elébük. Nem kellett biztatni őket, hogy alaposan nekilássanak az evésnek-ivásnak.

Később lejött Old Firehand is a ház úrnőjével együtt, aki szívélyesen üdvözölte vendégeit. Old Firehand közölte velük, hogy a másik szobában kényelmes hálóhely vár rájuk. Azt tanácsolta, feküdjenek le korán, és pihenjék ki magukat, mert holnap szükségük lesz minden erejükre és frissességükre.

A lord egy pillanatra sem vette le szemét Old Firehandről, aki már átöltözött, és mosolyogva állt az egyik asztalnál. Magas, hajtókás csizmát, kétoldalt rojtos nadrágot viselt; fehérre cserzett, puha őzbőr mellényt és erős bölénybőr kabátot. Derekára széles bőrövet csatolt, melybe késeket és pisztolyokat dugott; fejébe széles karimájú hódkalapot csapott, melyről hátul dús hódfarok csüngött alá. Nyakában grizzly medve fogaiból készült hosszú láncol viselt, erre erősítette a szent agyagból faragott díszes kalumetet. Kabátját a grizzly medve[4] körmei szegélyezték. Old Firehand bizonyára nem hivalkodott olyan zsákmánnyal, melyet más ejtett el.

- Micsoda óriás! - súgta a lord Droll néninek. - Most már elhiszek mindent, amit róla hallottam!

- A termete miatt? - legyintett Droll. - Nem azon múlik a dolog! A lelkierő fontosabb. A bátorság, a hidegvér, a minden akadályt legyőző akarat! Az én szememben ezek a nagy erények. A testi erő eltörpül mellettük.

 

- Talán azért becsüli le annyira, mert nem rendelkezik vele? - mondta a lord.

Kötekedő hangja felbosszantotta Droll nénit.

- Annyi erőm még van, hogy uraságodat földhöz teremtsem, vagy a magasba emeljem, ha jobban tetszik - felelte.

 

- Maradjunk inkább az utóbbinál - nevetett a lord. - De csak ha fogad velem.

- Hogy képzeli a fogadást?

- Én megpróbálom felemelni önt, ön pedig engem. Aki gyengébbnek bizonyul, fizet.

- Mennyit?

- Öt dollárt, esetleg tízet, vagy legyen inkább ötven?

- Legyen ötven, ha akarja - felelte Droll néni. - Kezdje el ön. Rajta!

Szétterpesztett lábakkal a lord elé állt. A lord derékon kapta, és fel akarta emelni, de nem sikerült. Droll néni lába mintha földbe gyökerezett volna. A lord egy darabig még erőlködött, aztán lemondóan intett.

 

- Hiába, nem megy - mondta. - De azt hiszem, ön sem emel fel engem.

- Azt hiszi? - felelte Droll néni. - No, majd meglátjuk.

A mennyezetre pillantott; éppen a feje fölött erős kampó állt ki a mestergerendából, egy második lámpa számára.

 

Droll néni egy ugrással az asztalon termett, mindkét kezével megragadta a lordot a hóna alatt, és felrántotta maga mellé az asztalra.

- Elég lesz? - kérdezte. - Vagy magaslati levegőt óhajt?

 

A lord hápogott, de Droll néni be se várta a választ. Újra felkapta a lordot, s derékszíjánál fogva a mestergerenda kampójára akasztotta.

- Ez már sok! - kiáltotta a lord. - Az isten szerelmére, segítsen le! Ha a kampó leszakad, kitöröm a nyakamat!

- Parancsoljon, uram! - felelte Droll néni, és leemelte a kapálózó lordot a kampóról. Előbb az asztalra, majd a földre segítette, azután maga is leugrott az asztalról.

 

- Ki nyerte meg a fogadást? - kérdezte.

A lord szó nélkül fizetett. De csakhamar erőt vett bosszúságán, és kezet szorított legyőzőjével.

 

A kis jelenet általános derültséget keltett. A mulatságnak Old Firehand vetett véget; megismételte felszólítását, hogy mindenki térjen nyugovóra. Valamennyien átvonultak a szomszédos helyiségbe, ahol fakeretekre kifeszített állatbőrök szolgáltak fekvőhelyül. Pokróc is volt elegendő, s a fáradt emberek csakhamar mély álomba merültek.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.